"Azért táncolsz, hogy más táncosok tetszését elnyerd?"

"Kedves Te, 

Aggódok érted…úgyhogy írok egy levelet, mert a szavakhoz jobban értek. 

Nagyon bánt, hogy ennyire stresszesnek és zavarodottnak látlak, különösen mivel állításod szerint azt csinálod, amit a legjobban szeretsz…táncolsz. Dehát a táncnak szórakoztatónak és örömtelinek kellene lennie, nem igaz? 

De az öröm és szórakozás helyébe már más lépett: egy frusztráló és rossz érzés, ami folyamatosan a fejedben van, az egész létezésed e köré az egy kérdés köré összpontosul: vajon szeretni fognak? 

Az elméd és tested felett egy rémült gyermek vette át az irányítást. És ez a rémült gyermek minderáron életben akar maradni, pedig sok másik gyermek próbálja megölni és lemészárolni, miközben táncról beszélnek… 

Furcsa kifejezések...A táncosok nem is táncosoknak tűnnek, hanem gyilkosoknak láthatatlan fegyverekkel, mintha valamiféle gengszterek lennének. 

Klikk, klikk, klikk. A gyermekek millió kattintása, akik még több vérre szomjaznak a táncparketten. Elfelejtik az eredetiség, az egyéniség fontosságát...milyen kár, hogy annyira hasonlítani akarnak egymásra. Okosnak, csinosnak tűnnek, eljátszák a szerepet, a szerephez öltöznek…de el is táncolják a szerepet? Vagy ennél a pontnál szétesnek? Nincsenek alapok, nincs talaj a lábuk alatt. Miért is várják el, hogy úgy táncoljanak, mint a kedvenc YouTube sztárjuk? 

A kérdés tehát: azért táncolsz, hogy más táncosok tetszését elnyerd? Az olyan kommentekért táncolsz mint: “Húúúúú!!!” “Azta!” “ÚRISTEN”? Vagy inkább megengedsz magadnak egy kis lazaságot, egy kis tökéletlenséget azért a csodálatos érzésért cserébe, amit a flow által tapasztalhatsz? 

Gondolj bele, mennyire le tudsz alacsonyodni, ha csak az lebeg a szemed előtt, hogy ragyogj, hogy kitűnj. Hogy egy bizonyos csoport felfigyeljen rád. Hogy elérd a száz like-ot Facebookon. Hip-hip hurrá… 

Szóval mi is a válasz arra a kérdésre, hogy vajon kedvelni fognak-e a többiek? Többiek. Kik azok a többiek? Született kritikusok a képernyők mögött, akik az önbecsülésed mértékét meghatározzák? Mikor veszed végre észre, hogy tele vagy lehetőségekkel? Egyedi vagy…különleges…egyszeri és megismétetlhetetlen. Igenis számít az üzeneted. És erőteljes, csak úgy mint a tested és az elméd. 

A testeddel közvetítesz. A tested...négy végtag. De több ezer történet, amit elmondhatsz általuk. 

Igazából ezek csak az én gondolataim. Az én álláspontom. Nem neked írtam. Csak úgy magamnak. Hogy emlékeztessem magam, hogy miért táncolok."
Zeljko Bozic